もう何にも慣れてきた気がする。何でも普通に感じる。もちろん、いつでもどこでも新しい経験があるが、平気で一般的な生活ができる気持ちで嬉しい。一年間でほとんどの知るべき事を体験したと思う。これほど短い期間で貯まった知識は表面的なのに。日本にいる間、地震、台風、津波の自然災害があった。直接遭ったのは地震だけだが、何回もあったのに無事だった。もちろん、そのような時はちょっと怖かったが、いつでも部屋の中にいて、机の下に入るようなことなく、冷静に終わるのを待っていただけだったのだ。
温度そのものは年中母国と大体同じだから、天気は問題ないと思っていたのだが、夏の時は、外は息すらもできない感じだった。湿度は耐えられないほどに高い。これ以上は耐えられないと思ったら、より暑くなった。特に7月や8月が最も辛かったのだ。その上、どこでもエアコンは低い温度に設定されており、ビル内に行ったり外に出たりすると病気になりやすい。自分も冷房病になって咳の症状が1ヶ月続いていた。病気ではない時にも天気のせいで、旅行にも行きたくなくなる、外にも出たくなくなる気がしていた。雨の日でも梅雨でも温度が下がらなく、涼しくもならない。突然雨に降り出されても汗が出ていたのだ。冬の方が好きだと決まっている。
何先生の英語授業で日本人向けの外国語授業も体験できた。慣れている授業と結構異なる。学生が文章の段落を読んだ後、先生が訳す。自分はその翻訳を聞いて日本語や訳し方を習った。知らない、またはよく解らない言葉を調べていた。日本人の学生と逆なのに勉強になった。でも最も勉強になったのは、そのおかげで気付いた文化や考え方、価値観、世界観などの違い。生活を送りながらも気になっていた。多くの物事が基本的に異なる。「当然だ」「皆が解る」「どこでも同じ」と思っても当たり前ではない。
瞬く間に終わってしまった感じだ。最後の期間は感情的に一番苦しい期間の一つ。1年後全部終わることが最初から誰も分かっていたのに、様々な感じたこともない感情が現れた。後悔のようだったが、完璧にはなれないことがずっと前から分かっていた。行ってみたかった場所やイベント、してみたかったことの全てはできなかった。もっとしたかったことも沢山ある。いつか戻るしかないだろう。
皆さん、ありがとうございます。会えて嬉しい。そして、さようなら、またいつか。できれば訪れてみる。
【英訳】
I feel like I have got used to everything. Everything feels normal. Of course, there are always new experiences anytime anywhere, but I am glad that I feel like I can live a normal life without problems. In this one year, I think I experienced most of the things one should know. Even though the knowledge I have managed to accumulate in such a short time is superficial.
During my time in Japan, there were natural disasters: earthquakes, typhoon, tsunami. Earthquakes are the only ones I have directly encountered, and there were quite a few but I was safe. Of course, I was a bit scared at those times, but I was always in my room, and I could not fit under the table, so I just calmly waited for it to end.
The temperature itself is about the same as in my home country all year around, so I thought the weather would not be a problem, but in the summer, I felt like I could not even breathe outside. The humidity is unbearably high. When I thought it could not get any more unbearable, it became hotter. It was especially difficult in July and August. On top of that, air conditioning is set to strong cooling everywhere, and it is easy to get sick from going inside and outside frequently. I also caught the air conditioning sickness and coughing symptoms lasted for a month. Even when I was not ill, it felt like the weather made me not want to go outside, let alone travel. Even on rainy days or during rainy season, the temperature did not drop, it did not cool down. Even when it suddenly started raining, I was still sweating. It is obvious now that I prefer winter.
Teacher He's English classes gave me a chance to experience what a foreign language class is like for Japanese people. It is quite different from what I am used to. After the students read a paragraph of text, the teacher translates it. I learnt Japanese and translation methods by listening to the translation. I was looking up words I did not know or was unsure of. I learnt a lot even though it was the opposite for me. But the most important thing I learnt thanks to this was the differences in culture, way of thinking, values and worldview I had noticed outside of class during everyday life as well and was always interested in. Many things are fundamentally different. One might think something is natural, or everyone understands it, or it is the same everywhere, but things are not that obvious.
It feels like it was over in a blink of an eye. The last days were one of the most difficult emotionally. Even though everyone knew from the beginning that it would all be over after a year, a range of emotions emerged that I had never felt before. It was like regret, but I knew it would not be perfect from the start all along. I could not try everything I wanted to, all the places and events I wanted to go to. There are many things I would have liked to do more of. Well, I will have to return someday then, right?
Thank you to everyone. It was nice to meet you. Goodbye, see you again sometime. I will visit if I can.
【ハンガリー語訳】
Úgy érzem, már mindenhez hozzászoktam. Minden átlagosnak érződik. Persze bárhol és bármikor érhetnek új élmények, de örülök, hogy úgy érzem, nyugodtan tudok élni egy átlagos életet. Úgy gondolom, egy év alatt a legtöbb megismerendő dolgot megtapasztaltam. Bár ennyire rövid idő alatt a felhalmozott tudásom csupán felületes.
Mialatt Japánban voltam, voltak természeti csapások: földrengés, tájfun, cunami. Közvetlenül csak földrengés ért, az viszont többször is, de biztonságban voltam. Persze ilyenkor kicsit féltem, de mindig a szobámban voltam, és mivel az asztal alá nem fértem be, így csak nyugodtan vártam, hogy véget érjen.
A hőmérséklet egész évben nagyjából ugyanolyan, mint otthon, ezért azt hittem, az időjárással nem lesz baj, de nyáron kint olyan érzés volt, hogy még levegőt is alig tudok venni. A páratartalom elviselhetetlenül magas. Amikor azt hittem volna, hogy ennél már nem lesz kibírhatatlanabb, melegebb lett. Főleg a július és az augusztus volt a legkeményebb. Ezen felül mindenhol erős hűtésre van állítva a légkondicionáló, így könnyű lebetegedni, ha valaki ki-be járkál. Én is elkaptam a légkondibetegséget, és a köhögős tünetek 1 hónapig tartottak. Még amikor nem is voltam beteg, az időjárás miatt úgy éreztem, elment a kedvem az utazástól, sőt, még attól is, hogy kimenjek egyáltalán. Esős napokon és az esős évszakban sem csökken a hőmérséklet, nem hűl le a levegő. Hirtelen eleredt esőben is izzadtam. Egyértelműen jobban szeretem a telet.
He tanárnő angolóráján megtapasztalhattam, milyen egy idegennyelv-óra japánoknak. Eléggé eltér attól, amihez hozzászoktam. A diákok elolvasnak egy bekezdést a szövegből, majd a tanár lefordítja. Én a fordítást hallgatva tanultam japán nyelvet és fordítástechnikákat. Kiszótároztam a szavakat, amelyeket nem ismertem vagy amelyekben bizonytalan voltam. A japánokhoz képest az ellenétéből tanultam. De a leghasznosabb, amit tanultam, az a kulturális, gondolkodásmód-, értékrendszer- és világnézetbéli különbségek, amelyeket a hétköznapi élet során is észrevettem és érdekelt. Sok dolog alapjaiban eltér. Azt lehet hinni, hogy természetes, mindenki érti, mindenhol ugyanaz, de mégsem ilyen egyértelmű.
Mintha egy szempillantás alatt véget ért volna. Az utolsó időszak volt az egyik legnehezebb érzelmileg. Mindenki tudta az elejétől kezdve, hogy 1 év múlva vége lesz, mégis sok különféle érzelmek tűntek fel, amelyeket még sosem éreztem korábban. Olyan volt, mint a megbánás, de tudtam előre, hogy nem lehet tökéletes. Nem tudtam kipróbálni mindent, amit akartam, elmenni az összes helyre és eseményre, ahova akartam. Sok dolgot akartam még csinálni. Nincs más választásom, mint visszamenni egyszer, nem igaz?
Köszönöm, mindenki! Örülök, hogy találkozhattunk. Remélem, még láthatjuk egymást! Ha tehetem, megpróbálok látogatást tenni.
福島大学への留学案内・年間スケジュール
